Milyen Remény – Experimental Audiovisual Performance – installation
2026.09.17.
Milyen Remény – Immersive Journeys into the World of László Krasznahorkai – an experimental audiovisual performance and installation
Merülések Krasznahorkai László világába
Venue: Outdoor stage area between Buildings A and B
Location:
Budapest, Múzeum krt. 4/a, 1088
(ELTE Bölcsészettudományi Kar, a Trefort-kert A és B épülete közötti tér)
20:00–22:00 Immersive Journeys into the World of Krasznahorkai
An experimental audiovisual performance created by Subaquatica (MOME) in collaboration with ELTE Faculty of Humanities. Through the fusion of sound, visuals and text, artists and humanities students explore the distinctive atmosphere of Krasznahorkai’s oeuvre. The performance unfolds in three thematic chapters centred on wandering, fear and hope.
A performanszot egy egyetemközi és intermediális együttműködés keretein belül az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (Subaquatica) és a Magyar Képzőművészeti Egyetem volt és jelenlegi hallgatói hozzák létre.
Az alkotók felvonásonként:
– Act1: Bolyongás állva: Zentay Nóra Fanni (vizuál), Erős Máté (zene), Kellerwessel Klaus (felolvasás)
-Act2: Vadászat pillangóra: Fárizs Mihály (vizuál), Szegedi Fanni (zene), Kellerwessel Klaus (felolvasás)
– Act3: Remény nincs / Minden remény: Ábrahám Noémi és Petri Csenge (vizuál), Törkenczy Ármin (zene), Kellerwessel Klaus (felolvasás)
– Térinstalláció: Barna Veronika
– A Krasznahorkai-szövegek válogatásáért és a végleges koncepcióért Kellerwessel Klaus és Szilák Flóra felel.
„As the world is at its darkest here in the Northern hemisphere, the Nobel lights illuminate not only the city, but also the world. Through knowledge, integrity and excellence, through creativity and inspiration, the laureates offer hope.” A Nobel Alapítvány bizottságának elnöke, Astrid Söderbergh Widding professzor ezekkel a szavakkal nyitotta meg a 2025-ös Nobel-díj-átadót.
„Az irodalmi Nobel-díj kapcsán eredetileg a reményről kívántam megosztani önökkel a gondolataimat, de a remény nálam éppen végleg kifogyott” – így kezdte beszédét Krasznahorkai László.Most akkor hogyan is áll a helyzet a reménnyel?Három harmincperces audiovizuális performanszon keresztül ezt a kérdést járjuk körbe kiválasztott Krasznahorkai-szövegek segítségével. A három felvonás (Bolyongás állva; Vadászat pillangóra; Remény nincs / Minden remény) külön-külön műként is értelmezhető, a Krasznahorkai-univerzum más-más szegletét lakja be; ám értelmezik és módosítják is egymást, így érdemes mindháromban elmerülni.
Fragments from Act1: Zentay Nóra Fanni (visual), Erős Máté (music), Kellerwessel Klaus (reading)
“El kell innen menni, mert ez nem az a hely, ahol lenni lehet, és ahol maradni érdemes, mert ez az a hely, ahonnan elviselhetetlen, kibírhatatlan, hideg, szomorú, kietlen és halálos súlya miatt menekülni kell, fogni a bőröndöt, mindenekelőtt a bőröndöt (…) két bőrönd elég, azzal már nekivághatunk, (…) mert ez nem az a hely, ahol lenni (lehet és maradni érdemes), az ember ezen a mocsaras, aggasztóan sötét pontján a térnek egyáltalán nem képes semmire azon kívül, hogy kimondja, menni, és menni azonnal, gondolkozás nélkül nekivágni, és nem nézni vissza, csak előre szegezett tekintettel követni a korábban megszabott irányt”
Köszönet a Fortepan archívum adományozóinak a felhasznált archív képekért: Miklós Lajos, Torjay Valter, Schermann Ákos, Péchy László, Mészáros Zoltán, Gazda Anikó, Holenár Csaba, Szalay Zoltán, Fábián József, Inkey Tibor, Bencseky Mátyás, Ofner Károly, Iharos Sándor, Kotnyek Antal